2003 tavaszán egy, a tehetségek felkarolására korábban létrejött szervezet gödöllõi ülésén nagy elhatározás született. Úgy gondoltuk, hogy értelmiségiek összefogásával újra értelmezhetõ az a folyamat, amelyben a felnövekvõ nemzedékek legtehetségesebbjei olyan módon pártolhatók, hogy földrajzi, szociális helyzetüktõl, kulturális beágyazottságuktól függetlenül befuthassák azt a pályát, megtalálhassák azt a hivatást, amely tehetségük, szorgalmuk alapján egyéni sikereket hozhat számukra. Ezzel gazdagodhat a nemzet, amely már eddig is számos nagyszerû elmét, kiváló mûvészt, sportolót adott Magyarországnak és a világnak.

Másokért felelõsséget érzõ, jól tájékozott, kiterjedt társadalmi kapcsolat-rendszerben élõ alkotó emberek összefogására, a Tehetségpártolók Baráti Körének (TBK) a megalapítására tettünk kezdeményezést, pártpolitikai állásponttól teljesen függetlenül, annak érdekében, hogy határon innen és határon túl egyetlenegy kiemelkedõ tehetség se vesszen el a magyarság számára.

Elhatározásunkhoz olyan embereket kerestünk meg – tudván, hogy szerencsére sokkal többen vannak, mint ahányan a látókörünkbe kerülhettek –, akik eddigi tevékenységükkel is bizonyították hajlandóságukat arra, hogy tudásuk, ismereteik birtokában, lehetõségeiket felhasználva készséggel segítenek kibontani azok tehetségét, akiket ebben önhibájukon kívül gátol a helyzetük. Nem pénzt, nem ösztöndíjakat gyûjtünk, nem tanfolyamot szervezünk, hanem egy újszerû filozófia mentén mentori közösséget építünk, és az ehhez való hozzáférhetõséget biztosítjuk minden tehetséges fiatal számára. Mindettõl azt várjuk, azt reméljük, hogy a tehetség és a mentor kézfogását, elsõ találkozóját a jó tanácsokon túl, tartalmas emberi kapcsolattá is formálja majd az együttmûködés.

Felhívásunkra szinte kivétel nélkül igenlõ, támogató válasz érkezett tanároktól, államférfiaktól, kormányzati tisztségviselõktõl, akadémikusoktól, rektoroktól, mûvészektõl, egyházi személyiségektõl, vállalkozóktól, világbajnokoktól. A Tehetségpártolók Baráti Köre megalakult. Háromszáz alapítót regisztráltunk.

A Szent István Egyetemi Napok keretében, 2002. augusztus 27-én tartottuk alakuló ülésünket Gödöllõn. Ez jó alkalom volt arra, hogy az alapelvekrõl, a megvalósítás lehetõségeirõl szót váltsunk, közösen gondolkodjunk elhatározásunk tartalmi és formai elemeirõl.

A nyárvégi ülésen közel százötvenen jelentek meg. Többek levélben írták le véleményüket, javaslataikat. Az ülésen megerõsítettük: arra szervezõdünk, hogy óvakodva a túlzott adminisztrációtól, annál jobban építve a személyes, emberi kapcsolatokra és a modern informatikai eszközrendszerre, tudásunkkal felfedezzük a tehetségeket, megtaláljuk azokat, akiket érdemes segíteni. A kezdeményezésünk egy régi, egyszerû felismerésen alapul. Mi arra építünk, – bárhogyan is alakult az elmúlt évszázadokban az egyébként nagy hagyományú, nagy tapasztalatokkal szolgáló tehetséggondozás, a tehetségekkel való foglalkozás – mindig voltak tehetségek és mindig voltak õket megértõ, segítõ, felkaroló, támogató mentorok. E hagyományokhoz méltó elhivatottsággal, de a legkorszerûbb informatikai eszközrendszer segítségével akarjuk gondozni a tehetséget. Igazi értékek mentén, személyes emberi kapcsolat keretében.

Mint a baráti kör kezdeményezõje, ezen ülésen bevezetõ elõadásomban elmondtam, hogy bizakodó vagyok, mert életem során folyamatosan tehettem a tehetséggondozásért, és nem találkoztam olyan rendszerrel, amelynek a politikusai ne lettek volna ebben a partnereim. Meggyõzõdésem, hogy a tudományos diákköri munka mára fél évszázados sikere is e kontinuitásban rejlik. A tehetségpártolás hiányosságai nemcsak az egyetemi-fõiskolai felvételik környezetében észlelhetõk, hanem az általános iskolákban, az egyetemeken és a doktori iskolákban is. Ma már egy-egy korosztály 40 százaléka tanul a felsõoktatásban tovább, de vajon ott tanul-e, ahol a leginkább ki tudja bontakoztatni a tehetségét? A hátrányok már a közoktatásban éreztetik hatásukat. Önmagáért beszélõ tény az, hogy az elit egyetemi szakokra felvettek 90 százaléka a középiskolák 10 százalékból kerül ki. Az egyenlõtlen esélyek sokféle hatás eredõi. Összetevõi lehetnek a családi indíttatás, az anyagi helyzet, a földrajzi, szociológiai, iskolai környezet mássága, és a pályamódosítás nehézségei egyaránt. A kiemelkedõ tehetségek kibontakoztatását a helyes iskolaválasztás segítésével, a társadalmi, tanulási mobilitás támogatásával, a legjobb tudományos, szakmai és mûvészeti mûhelyek felé irányítással igyekszünk szolgálni. Ennek során feladatunk az igazi tehetség mielõbbi felismerése, a mentori “kézfogás”, a “pályára” segítési tanácsadás (megfelelõ iskola, kollégium, mester, szakmai környezet, ösztöndíjak elérésének támogatása, szakmai, mûvészi szocializáció…), a tartós gondoskodás és a nemzedékek közötti hídépítés. Munkamódszerünk a személyes kapcsolatokra épül, az élõszó, a találkozás, a kétoldalú kommunikáció erejét használja fel.

Az augusztusi alakuló ülésen három korreferátum hangzott el. Szórádi Sándor vezérigazgató a tehetségek és a munka világa kapcsolatrendszerérõl szólt. Kifejtette, a nagy kérdés ma az, hogy a tehetséggondozás erkölcsi kötelessége-e a munkahelynek, vagy pedig a profitérdekre kell azt bízni. Hozzátette: a munka világában a tehetség kibontakozása csak "mester" egyéniségek mellett és a tehetségeket ápoló környezetben képzelhetõ el. Ezt olyan összetett érdekrendszer is befolyásolja, amelyben önállóan jelennek meg és hatnak tulajdonosi, a menedzsment részérõl jelentkezõ egyéni, valamint társadalmi-környezeti érdekek. A gazdasági érdek ma már elõnyben részesíti a tehetségeket a világban és hazánkban is. E feltételek mellett a Tehetségpártolók Baráti Köre olyan foglalkoztatás- és oktatáspolitika formáló erõvé válhat, amelyik hatást gyakorol a képzési rendszerre és azt is elõsegíti, hogy a munka világában se bélyegezzék meg azt, aki nem feltétlenül a munkaadót gazdagító módon tehetséges.

A tehetséggondozás nem csak kötelesség, hivatás, hanem óriási felelõsség is, amit nem mindig vállalunk magunkra – fogalmazott Taxner-Tóth Ernõ, Széchenyi-díjas professzor. Nem teszünk jót a tehetséggondozás kötelességének, ha nem mondjuk meg a fiatalnak, hogy ezen a területen eddig tartott a tehetséged, váltanod kell, mert ezen az úton nem sok siker kecsegtet. Az iskola gyakran semmiféle szerepet nem játszik a mûvészeti tehetségek készségeinek fejlesztésében. A természettudományos pályákra való felkészítés azért hiányossága az iskolarendszerünknek, mert sok-sok részletre akarja megtanítani a diákot, de ebbõl nem jön létre átfogó tudásanyag, világkép, valaminek az alapos, az alkotáshoz hozzásegítõ ismerete.

Össze kell fogni az erõinket, egymás kezébe kell adni a tehetségeket, fogalmazott Balogh Judit egyetemi docens, a Pro Scientia Aranyérmesek Társaságának elnöke, hangot adva annak a véleményének, hogy a felsõoktatásban nincs érdekellentét a tehetség és az iskola között. Ezért is szerencsés a tehetséggondozók számára az, ha egy adott korosztály egyre nagyobb aránya juthat be az egyetemi, fõiskolai képzésbe. Ma már eljutottunk oda az Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDT) munkája révén is, hogy az egyetemek presztízsét növelik a hallgatók tudományos eredményei.

A Tehetségpártolók Baráti Köre megkezdte – remélem áldásosnak mondható – mûködését. Szervezete, mûködési formája most van kialakulóban. A befogadó gesztor szervezet az Országos Tudományos Diákköri Tanács Titkársága és a Szent István Egyetem.

Alapító tagjaink a tehetségek felkutatásában és a mentori munkában is feladatot vállalnak, de ismeretségi körükbõl õk is ajánlhatnak további mentort, mentorokat, ha a szakmai kompetencia úgy jobban biztosítható a tehetség számára.

A megvalósítandó rendszer keretében bárki felkereshet minket. Ennek veszélyeit természetesen tudjuk, de a mentor felkészültsége garanciát jelent, hogy felelõsségteljesen ki tudja majd választani az igazán tehetségpártolásra érdemes fiatalt, fiatalokat.

A tehetségpártolás általunk elképzelt rendszerében kulcsfontosságú lépés az elsõ személyes találkozás. Ennek keretében vagy a fiatal keresi fel mentorát, vagy a mentor teszi meg ezt a lépést, ezt a gesztust. Úgy gondoljuk, ennek a valós és egyben jelképes kézfogásnak egy életre kiható eseménynek kell lennie, amely arra hivatott, hogy feltárja, miként lehet elõsegíteni az adott tehetség kibontakoztatását, milyen tartalma és formája alakuljon ki az együttmûködésnek.

A mentor szakmai tudása, a társadalom, a tudomány, a mûvészet berkeiben szerzett értékes és értékesíthetõ jártassága birtokában útbaigazítást, támogatást ad. Tanácsot ad az iskola, a környezet, illetve az anyagi helyzet megerõsítésére. Tapasztalataink szerint ugyanis a fiataloknál a gyenge láncszem döntõen az iskola, a környezet, illetve az anyagi helyzet lehet.

A tehetség kiválasztásakor egyedileg mérlegelünk és támogatást is testre, szituációra szabottan adunk.

A folyamat szervezett nyomon követésekor azt kérjük, hogy a mentor adjon jelzést számunkra akkor, amikor a találkozás, a kapcsolat létrejött, így azt adatbázisunkban rögzíthetjük. A kapcsolatot mentor és pártoltja egyedi módon tartja a továbbiakban, – ahogy szívük és lehetõségük diktálja. Célunk, hogy ne engedjék el egymás kezét, hogy e nagyon egyszerû, mégis összetett folyamatban ne veszítsük szem elõl a felfedezett tehetséget.

Állampolgári, jövendõ értelmiségi generációkat segítõ civil kezdeményezésünket támogatólag felvállalta az oktatási kormányzat is, jelentõs, kiemelkedõ informatikai szponzor szerepet vállalt a Matáv, a Duna TV pedig nyilvánosságának felajánlásával segíti a munkát.

A Tehetségpártolók Baráti Köre kezdeményezõiként, továbbra is folyamatosan várjuk azok jelentkezését, akik megismerve törekvéseinket, ebben a munkában részt akarnak venni.

Már most köszönettel tartozom azoknak, akik alapítóként részesei a nagy vállalkozásunknak. Abban a meggyõzõdésemben mondok köszönetet az eddigi önzetlen segítségért, a bizalomért céljaink eléréséhez, hogy Magyarország jövõjének legfõbb letéteményese a tudás és a tehetség. Remélem, a kezdeti lépések, az elhatározás mindannyiunkat, s a késõbbi csatlakozókat is cselekvésre sarkall, és munkánk során sok tehetség talál majd útbaigazító, támogató mesterre, sikerül a 10-25 éves korosztályban felbukkanó magyar tehetségeket pártoló mozgalmunkkal is pályára segíteni személyes örömükre, boldogulásukra és nemzetünk gazdagodására.